7. fejezet

Helló!😊

Itt is az újabb rész, és hát mit is mondhatnék róla... mindenki élvezni fogja szerintem 😏 Azt hiszem, ezzel mindent el is árultam, amit kell 😀 Remélem, tetszeni fog. Ó, és a vége felé Niall utolsó mondata... hát ott végem volt 😂  Na, és persze közben a nyomozás is halad, ismét akcióban vannak a fiúk.

Egy hét múlva találkozunk újra, addig is kellemes olvasást! 😘

7. fejezet

Korábban a 6. fejezetben:

London (Anglia)

2016.04.26.

MI6 központ

15:30

- 05-ös ügynök. Jó újra látni – mondja Liam másnap, amikor Harry, Louis és Zayn belép az irodájába. Kettejük kezet ráz egymással, ami hétköznapinak tűnik, de Harry meg tudja mondani, hogy mindketten feszültek, és hogy egy kis szexuális feszültség van a helyiségben.

Nagyszerű, most már dupla szexuális feszültség van.

Vagy csak én gondolom így?

Valószínűleg igen.

- 09-es ügynök és Tom W is itt van, Uram – szólal meg Harry, mire Liam elszakítja tekintetét a szemezős szexből, amit lefolytattak az imént Zaynnel, és kezet ráz vele.

- Az ügynökeink az emeleten most kérdezik ki Andersont a szállítmányról, amit ma kora reggel hoztak be. A kormány elégedett, de még mindig szeretnék visszakapni Mr. Cameront – feleli Liam, megpróbálva viccelni. Senki sem nevet, így folytatja. – Amíg nem kapunk további információt az üggyel kapcsolatban, szeretném, ha kivennétek pár szabadnapot, de mint általában, legyetek készen, hogy bármikor visszagyertek, ha szükség van rátok.

Egy mosoly terül el Harry arcán. Zayn hozzá fordul, tükrözve az arckifejezését.

- Miami jól hangzik? – kérdezi egyik kezét a vállára helyezve.

Harry meglepetésére Louis is bólint.

- Nagyszerűen hangzik.

-----

Malibu (USA)

Tengerparti ház

2016.04.30.

17:30

- Üdvözöllek az alkalmi, bérelt, szerény hajlékomban – feleli Harry, ahogy kinyitja tengerparti házának bejárati ajtaját két nappal később.

Louis egyáltalán nem tűnik meglepettnek vagy lenyűgözöttnek, habár még sosem volt itt. Valószínűleg régen állandóan luxus környezetben lakott.

- Nos, hol van a szobám? – kérdezi Louis, megmarkolva bőröndje fogóját.

- Emelet, balra a második.

- És én hol alszom? – szól közbe Zayn, kettejük közé nézve.

- Velem – válaszolja Harry, és egyik kezét a vállára teszi.

- Ugh, nem, köszi. Úgy horkolsz, mint egy kibaszott traktor.

- Nem! – kiált fel Harry megbántva.

Louis bólint.

- De igen, horkolsz, haver, sajnálom.

- Úgy tűnt, nincs ezzel problémád, ha jól emlékszem.

- Nos, nem láthatod álmodban, hogy a szemeimet forgatom és megfojtom magamat a párnával, igaz? – szól vissza Louis, majd ezzel felmegy a lépcsőn a szobája felé, ahol ezt a hetet tölti.

- Olyan egy kibaszott… – kezdi el Harry Zayn felé fordulva. Barátja megállítja őt azzal, hogy felteszi a kezét.

- Ez beindít téged, fogd be.

***

Harry tíz órával később ébred fel az időeltolódás miatt, Zayn mellette alszik csak alsónadrágban. Most, hogy belegondol, tényleg hihetetlenül meleg van a szobában, így felkel az ágyról, hogy kinyissa az ablakot.

Amire nem számít, az az, hogy félmeztelenül látja meg Louis-t a medence melletti nyugágyon pihenni, az iPad-ja a combjain van, egy cigaretta pedig a jobb kezében. Hat kocka van a hasán, bár éppen ül, Harry meg nem is lehetne féltékenyebb, és ugyanakkor felizgultabb.

Úgy dönt, hogy hátralép és elmegy zuhanyozni, mert a bámulás semmi jót nem csinál. Miután jól kiverte magának és vett egy hideg zuhanyt, Harry felveszi az úszónadrágját, aztán a konyhába sétál, ahol Zaynt találja meg az ebédlőasztalnál, kávézik és cigizik.

- Jó reggelt, napsugár – vigyorodik el Zayn, miközben az arcára néz.

- Ne nézz rám így – kéri Harry, majd a kávéfőzőhöz sétál.

- Hogy nézek rád?

- Mintha tudnád, hogy csak azért vertem ki magamnak, mert Louis félmeztelenül fekszik az udvaron.

Zayn őt bámulja néhány másodpercig, aztán nevetésben tör ki.

- Mi van? – Harry a szemeit forgatja és megfordul, szavai pedig a torkán akadnak.

- Milyen szép sztori, mesélj még – feleli Louis, mielőtt becsukja a tolóajtót, ami az udvarra vezet. – Tényleg kíváncsi vagyok, hogy mit mondasz rólam, amikor nem vagyok ott. Jó egy tiszta képet kapni most.

Harry elneveti magát.

- Ne legyél túl elbizakodott, csak vicceltem.

- Nekem elég komolynak tűnt – válaszolja Louis, majd leül Zayn mellé.

Amikor Harry közelebb lép a kávés csészéjével, Louis kiveszi a kezéből és iszik egy kortyot.

- Az… ó, miért is zavartatom magam – sóhajt fel Harry, majd megfordul, hogy csináljon egy másikat.

Amikor megfordul, Louis pajkosan felnevet, így Harry minden tőle telhetőt megtesz, hogy elrejtse mosolyát, miközben megnyomja a gombot egy újabb csészéért.

***

Harry nem tudja, hogyan fog túl élni még egy napot Louis-val a tengerparti házban. A profi bérgyilkos csak fekszik kint a nyugágyon, iszogat egy pohár whiskyt, és néha az iPadját böngészi, ki tudja, mit olvas.

Megpróbálta elkerülni őt egy napra, aztán kettőre, de most furcsán érzi magát, és nem is tudja, hogy miért. Ő Harry kibaszott Styles, és soha nem volt szégyenlős valami húszon akárhány éves férfi közelében, aki, minden tisztességgel, semmit sem csinál, csak megélhetésért öl embereket, és… oké. Nos, ez egy elég jó ok.

Harry készít magának egy Tequila Sunrise-t, mielőtt kisétál a kertbe, egyenesen a Louis melletti nyugágyhoz. A másik srác a tekintetét sem emeli Harryre, ahogy leül és elveszi a naptejet.

- Végre úgy döntöttél, hogy kijössz és napozol? – kérdezi Louis.

- Igen. Ki tudja, milyen sokáig leszünk távol, amikor visszahívnak a központba.

Louis vállat von, ezzel lezárva a témát, így Harry elkezdi felkenni a naptejet. Kínos a csend, ezért Harry megpróbálja elfoglalni magát azzal, hogy valami random dalt hümmög, míg megpróbál nem Louis seggének ívére nézni.

- Tudod, meg tudom mondani, hogy a seggemet nézed, még akkor is, ha úgy tűnik, hogy nem figyelek.

Harry elpirul és gyorsan elveszi tekintetét.

- Ja… uh, bocsi.

Louis felnevet.

- Haver, csak szórakoztam, de úgy tűnik, igazam volt.

Harry a szemeit forgatja, majd tovább kenegeti magát a naptejjel anélkül, hogy egy pillantást is vetne Louis irányába a délelőtt további részében.

Később azon az este Zayn lejön a nappaliba, kipihenten, mintha élete egyik legjobb délutáni alvásán lenne túl. Őt ismerve pontosan ez is történt.

- Menjünk el valahová; belefáradtam, hogy egész nap nem csinálunk semmit – szólal meg, amint leül a kanapéra Harry mellé. A nappaliban vannak most, mert elég hideg lett odakint és nap is lenyugszik. A híreket nézte, miközben céltalanul nyomkodta a telefonját. – Hol van Louis?

Harry felsóhajt.

- Hogy őszinte legyek, abszolút fogalmam sincs. Azt mondta, hogy van valami „dolga” Santa Monicában, aztán eltűnt. Bár nem zavartatom magam, fontosabb dolgaim vannak, mint hogy azon aggódjak, hogy ő mit csinál.

- Ja, hogy Candy Crush-ozz a telefonodon? – kérdezi Zayn megrázva a fejét. – Gyerünk, menjünk el. Fogadok, hogy vannak jó klubok erre felé.

Harry grimaszol.

- Nem tudom, hogy van-e hozzá hangulatom ma este.

- Mi? Harry Styles-nak nincs hangulata a bulihoz? Jól hallok?

Végül Harry egy sóhajtással feladja.

- Ugh, rendben. De várd meg, hogy lezuhanyozzak és elkészüljek.

- Még kilenc sincs, úgyhogy ráérsz. Rendelek valamit vacsorára.

- Miért nem kajálunk valahol? – javasolja Harry, miközben felsétál a lépcsőn.

- Látod, most nem vagy olyan hülye – csipkelődik Zayn, mire Harry felemeli a középső ujját, mielőtt felkel és látótávolságon kívülre kerül.

***

Tíz körül érkeznek meg a kajáldába, és miután mindketten megesznek egy burgert, az utca másik oldalán lévő kocsmába mennek át, ami már egyetemistákkal és középkorú iszákosokkal van tele.

Balra hátul van egy asztal, így leülnek ott.

- Az egész hely bűzlik a whiskytől – motyogja Harry, aztán megpróbál arrébb csúszni Louis-tól, de nincs szerencséje, mert annyira szűkös a hely, hogy lélegezni is alig lehet. És nem mintha nem szeretne ilyen közel lenni Louis-hoz, de még mindig kínosan érzi magát az után, ami korábban történt ma, és nem akar több rossz benyomást kelteni.

- Ja, azt hiszem, mondhatjuk, hogy ez egy… kocsma – feleli Louis.

Egy pincérnő érkezik hozzájuk arcán mosollyal, de a homlokán lévő izzadság és az, ahogy áll, arról árulkodik, hogy fáradt és csak haza akar menni.

- Hozhatok valamit? – kérdezi kedvesen.

- Igen, én kérek egy sört – feleli Harry, mire Zayn ugyanezt kéri.

- És két pohár Scotch-ot. Jéggel, kérem.

Harry majdnem a szemeit forgatja, de visszafogja magát. Ez annyira tipikus Louis-tól; majdnem mintha sztereotípia lenne.

Titokzatos, profi bérgyilkos család nélkül, mindig öltönyt és fegyvert visel, és Scotch-ot iszik, akárhová is megy.

Tíz perc kell a lánynak, aki nem lehet húsznál idősebb, hogy visszatérjen az italaikkal, mielőtt egy másik asztalhoz megy, ahol egyetemista srácok ülnek és kiabálnak neki.

- Ez a kocsma piszkos.

Louis egy üres poharat csap az asztalra, mielőtt felemeli a másikat.

- Ó, abbahagynád a nyafogást? Szedd össze magad, vagy fogd be.

Zayn kidülledő szemekkel néz kettejük közé, mintha egy heves tenisz meccset nézne.

- Ó, elnézést, Mr. Profi. Elfelejtettem, hogy csak… – Harry körbenéz, mielőtt lehajol és halkabbra veszi a hangját – csak azért, mert megélhetésért ölsz embereket, mindenkivel főnökösködhetsz, és hogy te mindent tudsz.

Louis nem figyel rá, úgy dönt, hogy megissza a másik pohár italát. Harry még senkivel sem találkozott, aki egy húzásra iszik egy pohár Scotch-ot, azonban Louis nem senki.

Egy órával, tíz sörrel és három pohár whiskyvel később mindhárman olyan valamin nevetnek, amire már egyikük sem emlékszik, mintha csak egy másik egyetemista fiúcsapat lennének, nem felső kategóriás ügynökök, akik éppen szüneten vannak egy nagyon fontos küldetésből.

- Szerintem vissza kellene mennünk, mielőtt egyikünk olyat mond, amit nem kellene – javasolja Louis, amikor Zayn véletlenül megkérdezi, hogy van-e előrelépés az ügyben.

Egyértelmű, hogy mindannyian többet ittak egy kicsit a kelleténél, így beszállnak egy taxiba, amit a sarok környékén intenek le, az pedig visszaviszi őket a házba.

Zayn egyenesen a kanapéhoz megy, nem zavartatva magát, hogy levegye a cipőjét, vagy bármi mást, ami azt illeti.

- Szerintem én itt alszom ma este – feleli arcát a párnába temetve.

Ha Liam látna most minket, határozottan ki lennénk rúgva, gondolja Harry, ahogy felsétál az emeletre, nagyon jól tudatában van annak, hogy Louis közvetlenül mögötte van, majdnem a nyakánál lélegzik és mondogatja neki, hogy siessen.

- Miért siettetsz? – kiált fel Harry, amint beér a hálószobájába, majd megfordul, hogy szemben legyen vele. – Fogd már be, nagyon nem vagyok most hangulatban a kibaszott idegesítő…

Louis a hálószoba ajtajának nyomja őt, amitől azonnal elhallgat.

- Csakis azt próbálom elérni, hogy befogjam a szádat – feleli durván, benyomva egyik lábát Harry combjai közé.

Harry érzékei túl vannak hajszolva, elméje mindenfelé jár, mert tudja, hogy a helyzet egy része hibává fokozódik; de a probléma az, hogy… nem igazán bánja, és nem is tesz semmit, hogy megállítsa.

- Nos… – szólal meg Harry köhögve, mert nem talál összefüggő szavakat. – Vannak más módok arra, hogy befogd a számat, ahogy te is tudod.

Louis egyenesen a szemeibe néz, üveges pupilláik találkoznak néhány másodpercre, mielőtt egy durva csókba kezdenek, ami már régóta esedékes volt. Harry kezei Louis nyakához vándorolnak, majd olyan közel húzza őt, amennyire lehet, miközben Louis-nak sikerül kinyitnia az ajtót és belökni Harryt.

Nem tart nekik sokáig, hogy megtalálják az ágyat és beledőljenek, még mindig nem szakítva meg a csókot. Úgy tűnik, mindketten túlságosan sóvárognak, hogy levegyék egymás ruháit, ahogy arra is, hogy kicsókolják a másikból az életet, Harry pedig hálás, hogy ezúttal ez nem egyirányú utca.

Együtt esnek az ágyra; Harry keze Louis seggén van, míg Louis keze Harry hajában. Eléggé ellenállhatatlan, ahogy Louis érződik rajta; meg sem említve, hogy ez milyen hatással van Harry alsó felére.

- Vedd ezt… le – leheli Louis, durván meghúzva Harry övét.

- Ha csak kurvára várnál kicsit.

Louis legördül Harryről és a plafont bámulja, mintha átértékelné az élete döntéseit, míg Harry leveszi az övét, nadrágját és alsónadrágját egyszerre.

- Nos? – kérdezi Harry, várakozva nézve Louis-ra. Ő még mindig fel van öltözve; eddig csak a zakóját vette le, de Harry túlságosan mohó arra, hogy Louis leszopja őt, mint bármi másra. Louis Harry erekciójára néz, aztán az arcára.

- Mi az?

- Nem fogja leszopni magát.

- És ezzel a viselkedéssel… – próbál meg vitatkozni Louis, de Harry egyik kezét a tarkójára helyezi, hogy szájukat összenyomja.

- Fogd be most az egyszer – suttogja Louis ajkainak.

- Akkor vegyél rá.

Harry úgy érzi, hogy fel fog robbanni, és a tény, hogy Louis lejjebb engedi magát és szájába veszi a farkát, egyáltalán nem segít. Feje a matracra esik és felnyög, szemeit forgatja az élvezettől. Louis már határozottan csinálta ezt korábban, abból ítélve, hogy milyen szakszerűen szopja őt le kezek és segítség nélkül.

Louis nyelve körbe nyalja farka tetejét, szürcsöl egy kicsit, aztán teljesen lemegy, amíg csak tud, fuldoklás nélkül.

- Ó, baszki, csodálatos vagy – leheli Harry lehunyva a szemeit, és azonnal meg is bánja. Az élvezettől nehéz nyitva tartani a szemeit, de ugyanakkor kínzás, ha nem látja Louis-t.

- Tudom; már mondták – feleli Louis, amint elhúzódik és megnyalja ajkait.

Harry ujjai szorosabbá válnak a tarkójánál.

- Akkor gyakran csinálod ezt?

Louis vigyorog és összeérinti ajkaikat.

- Egy úriember sosem csókolózik és árulja el.

- Igen – leheli Harry a szájába. – De te ribanc vagy az ágyban.

Louis-t eléggé láthatóan kirázza a hideg, amitől Harry megérti, hogy a markában tartja őt most, így átfordítja magukat és sikerül levetkőztetnie Louis-t, egyszerre csak egy ruhadarabot.

És igaza volt; Louis valóban egy ribanc az ágyban. Nyöszörög és nyögdécsel Harry minden egyes érintésétől. Ez furcsa, ugyanakkor nagyon beindítja, mert Louis annyira főnökösködő és magabiztos, amikor küldetésen vannak, most mégis kenni lehetne Harry kezei között.

- Kérlek, mondd, hogy van síkosítód – suttogja Louis, amint lekerül róla az összes ruha, Harry pedig kissé para módon bámulja őt.

- I… igen.

Harry a saját lábaiban botladozik, ahogy a bőröndjéhez sétál, majd elővesz egy üveg síkosítót.

- Tölts – kéri Louis kinyújtva a saját kezét.

- Nem akarod, hogy én csináljam?

Louis megrázza a fejét.

- Szeretem én felkészíteni magamat.

Harry az orrát ráncolja.

- Oké… furcsa. Óvszer?

- Én tiszta vagyok. Te?

- Én is, de…

Azonban csendben marad, mert Louis két ujját nyomja magába, és azonnal elkezd nyöszörögni. Vonaglik, ahogy csukott szemmel ujjazza magát, valószínűleg azért, mert pontosan tudja, hogy mit szeret, és hogy szeret; ezért nem engedi senkinek, hogy előkészítse őt.

- Rendben – köhög Louis egy bizonyos ponton, kiszakítva Harryt a gondolataiból. Mostanra már mindketten kőkemények, Harry pedig elgondolkozik azon, hogy el fog törni a farka, olyan kemény és érzékeny ebben a pillanatban.

Louis feljebb csúszik az ágyon, ösztönözve Harryt, hogy menjen vele, mielőtt hirtelen megfordítja magukat, így ő van felül.

- Ó. Erőteljes alul akkor? – vigyorodik el Harry, amint Louis lovaglóülésben helyezkedik el rajta és megfogja a farkát, bepozicionálva magát felette.

- Még egy szó és esküszöm… baaaaszki.

Louis csípős viselkedése rövidre vágódik, amint Harry belé hatol.

- Baszd meeeeg. Azt a kurva.

Mielőtt Harry elkezd felfelé mozogni, hogy megdugja őt, Louis háta ívben meghajlik és leengedi magát, hogy megcsókolhassa Harryt, és egyszerre mozogjon körbe, valamint fel és le. Harry kezei megmarkolják Louis seggét, miközben éhesen csókolóznak, és úgy érzi, hogy szó szerint a mennyországban van.

- Olyan jó érzés vagy körülöttem – leheli Louis szájába, teljes áhítatban van a tény miatt, hogy valóban szexelnek és csak egy kicsit ittasak.

- Fogd. Be – morogja Louis és megharapja az ajkát, Harrynek pedig csak erre volt szüksége, mielőtt fordított magukon, vállaira dobva Louis lábait, majd elkezdi megdugni őt. A lökések látszólag tökéletes szögben találnak be, mert Louis hátra dobja fejét és elfelejt mindent a visszafogott nyögésektől kezdve a büszkeségéig.

- Nem olyan okos most, mi? – vigyorog Harry az arcába, miközben tovább dugja őt gyors tempóban – Te kis ribanc.

Louis lenyomja a hátát egyfajta tiltakozásként, hogy megpróbálja egy kicsit irányítani a helyzetet, de mindketten tudják, hogy ez régen veszett fejsze nyele.

- Szereted, ha uralkodnak rajtad, ugye? – kérdezi Harry megharapva a fülét, mielőtt kihúzódik belőle. – Feküdj a hasadra.

Louis azonnal engedelmeskedik. Hajának egy tincse a homlokába hullik, mert a belőtt haja már rég tönkrement az izzadság miatt. Harry hátulról hatol belé, és leengedi magát, így beborítja Louis hátát és úgy dugja őt meg.

- Ó, Istenem – nyögi Louis megmarkolva a párnát, ahogy beletemeti a fejét.

- Igen, bébi, éppen így? – kérdezi Harry felülve a térdeire, hogy nézhesse Louis tökéletes seggét, miközben megdugja őt. Megfogja Louis mindkét kezét, és egy kezével hátra húzza őket, ahogy belé lökődik. A másik kezét arra használja, hogy hátra húzza Louis haját és fejét, hogy megnézhesse, mennyire van kikészülve.

Louis-nak sikerül kiengednie magából egy torokhangú nyögést válaszul Harry kérdésére, és amint kiszabadul a haja, a párnára esik, nehezen lélegezve. Harry elengedi a kezeit, de Louis még mindig ott tartja őket, mintha megfeledkezett volna róluk és csak az élvezetre koncentrálna. Ebből kifolyólag Harry kihúzódik, aztán a hátára fordítja őt, mielőtt ismét belé hatol, ezúttal hagyja, hogy Louis lábai a dereka köré fonódjanak.

- Har… – ennyit tud mondani Louis, ahogy újra összenyomja ajkaikat.

- Tudom – feleli Harry a szájába, majd még erősebben lökődik belé, pont jól elérve Louis prosztatáját.

Annak a képe, ahogy Louis elélvez, olyan valami, amit szeretne Harry, ha örökre beleágyazódna az agyába, mert szemei lecsukódnak, haja a szempillái közé hullik, miközben szája kinyílik, hogy kiengedjen egy mély nyögést. Elélvez a hasára, és amint visszatér a révületből, lábai ernyedten esnek le Harry két oldalánál.

Néhány lökés kell Harry farkának, hogy Louis hasán menjen el, és még a nyakára is jut. Ezután legördül, majd csatlakozik Louis-hoz az erős lihegésben és a lehűlésben.

- Szóval? – kérdezi néhány perccel később Louis felé fordítva a fejét. Louis ránéz, mintha azt kérdezné, hogy érti ezt. Harry a szemeit forgatja. – Milyen volt?

Ezután Louis elvigyorodik, megrázva a fejét.

- Nagyon jó – aztán meglátja Harry elégedett mosolyát. – De ne legyél túl beképzelt most, ez egyszeri alkalom volt.

Harry megharapja az ajkát.

- Mhmmm, biztos.

- És senki sem tudhat erről. Tiszta? – kérdezi Louis ujjával Harryre mutatva, aki csak bólint.

- Igen. Nem fogom elmondani.

Louis egyetértően bólint, majd megpróbál felkelni, de hezitál.

- Mi a baj? Nem tudsz felülni? – csipkelődik Harry, és felkel helyette. – Megtisztítalak.

Elvesz egy törölközőt a fürdőszobából, és miután megtisztította Louis-t, kidobja a kukába.

- Lezuhanyozok, mert izzadok, mint egy malac.

- Nos, én nem akartam mondani semmit… – halkul el Louis egy mosollyal az arcán.

- Fogd be. Nem lehetsz okostojás, amikor még csak öt perccel ezelőtt nyöszörögtél, mint egy kis…

- Ha befejezed ezt a mondatot, tökön lőlek – figyelmezteti Louis a pisztolyra mutatva, ami a feje mellett van. Harry felhúzza a szemöldökét.

- Nem hiszem, hogy megtennéd.

- És miért nem? – kérdezi Louis karba téve kezeit.

- Mert imádod a farkamat.

Amikor Louis nem válaszol, Harry egy elégedett mosollyal sétál be a fürdőszobába.

- Niall háromszor hívott – jelenti be Louis, amint Harry kijön a fürdőből egy törölközővel a csípője körül.

- Valószínűleg új nyomunk van.

Louis vállat von, majd kikel az ágyból, eldöcögve a fürdőbe, hogy lezuhanyozzon.

- Meg ne merd próbálni – figyelmezteti, mielőtt becsukja az ajtót, valószínűleg azt feltételezi, hogy Harry megjegyzést akart tenni arra, ahogy sétál. Nem mintha a feltételezése rossz lett volna.

Harry visszahívja Niallt, irányítója második csörgésre felveszi.

- Hívtál?

- Igen. Két okból, és nem tudom, melyikkel kezdjem.

- A sürgősebbel.

- Rendben. Végre rávettük Andersont, hogy beszéljen. A lőpor szállítmánynak valahová Iztapalapába kellene mennie Mexikóban. Nem tudja pontosan hová, de ez is valami. Payne foglalt nektek egy gépet ma 18:00-ra.

- Rendben, szólok Zaynnek. És a másik dolog?

- Legközelebb, amikor te és Louis úgy döntötök, hogy szexeltek, kapcsoljátok ki a mini kamerátokat, mert láttam pár felvételt a farkadról, haver, és most már rémálmaim lesznek.

***

Iztapalapa (Mexikó)

Abastos Plaza hotel

2016.05.06.

03:30

Harry telefonja századjára csörren meg két perc alatt, így végre felveszi. Hajnali három óra van, és már több mint huszonnégy órája nem aludt.

- Igen?

- Öltözz fel MOST. A szállítmányt figyeljük, és felviszik azt egy repülőre, miközben beszélünk!  - kiabál a fülébe Liam. – Nem veszíthetjük el őket, 09-es ügynök. Hallasz?

- Igen, uram – feleli Harry, aztán azonnal felkel az ágyból és elkezd felöltözni.

- Egy autó vár a parkolóban…

Harry nem várja meg, hogy befejezze, mert az ajtaja kivágódik, és Zayn áll a másik oldalon, fegyverrel a kezében.

- Menjünk.

Liam megszakítja a hívást, így Harry sietve felveszi a pisztolyát és óráját az asztalról, mielőtt kimegy az ajtón Zayn nyomában.

- Hol van… – kezdi el Harry.

- Már a kocsiba száll be – válaszolja Zayn nem is várva arra, hogy feltegye a kérdést rendesen.

Csikorgó gumiabroncsok hangja hallatszik, mielőtt egy fekete i8-as áll meg előttük. Amint az ajtók kinyitódnak, Zayn beül hátra, Harry pedig alig csukja be azt, mert Louis a gázra lép. Rekord idő alatt érnek a reptérre, köszönhetően Louis-nak, aki körülbelül tíz piros lámpán ment át és majdnem megölte őket ötször.

- Louis… – kezdi el Harry, amikor meglátja, hogy a bérgyilkos teljes sebességgel a kapuk felé tart, amik a privát kifutópályához vezetnek.

Harry megmarkolja az ajtó feletti kapaszkodót, mielőtt Louis behajt a kapukon, kényszerítve, hogy kitáruljanak, és tovább folytatja az utat a gép felé, amit jelenleg ugyanazzal a tucatnyi hatalmas dobozzal pakolnak meg, amiket néhány héttel ezelőtt láttak.

- Mi a faszért pakolják fel ugyanazokat a dobozokat a gépre? Nem szállították el ezeket bizonyítékként Thaiföldre? – kérdezi Zayn.

- Ez maradt belőle, és elviszik valahová máshová – mondja Louis, egy másodpercre sem lépve le a gázról.

- Hová? – kérdezi bután Harry a pisztolyáért nyúlva és lehúzva az ablakot.

- Tudjuk meg – feleli Louis, majd hirtelen a fékre tapos, közvetlenül megállva a repülőgép lépcsője mellett.

Egyszerre szállnak ki az autóból, fegyvereikkel a kezükben.

- Kezeket fel, vagy golyót repítek a kis agyatokba – figyelmeztet Louis a négy közül az egyik emberre mutatva, aki éppen a dobozokat pakolja.

Meglepő módon mindannyian felemelik a kezüket, ellépve a dobozoktól.

- Mi ebben nem vagyunk benne, ember – szólal meg egyikük mexikói akcentussal, megijedve. – Ne lőj.

- Akkor ki kevert bele ebbe? – kérdezi Harry a dobozokra mutatva a pisztolyával.

- Egy férfi jött oda hozzánk néhány órával ezelőtt, és felajánlotta, hogy kapunk egy ezrest fejenként, ha bepakolunk tizenkét dobozt kérdések nélkül.

Harry közelebb lép.

- Hol van ez a férfi?

- Fogalmunk sincs, de azt meg tudjuk mondani, hogy hol találkoztunk vele – feleli egy másik ember.

- Vigyetek oda – mondja nekik Zayn, nem leengedve a fegyverét. Harryhez és Louis-hoz fordul. – Megyek velük, ti gondoskodjatok a gépről.

Harry bólint, és nem vár Zaynre, hogy elsétáljon, mielőtt felfut a lépcsőn. Senki sincs a gép belsejében, mert ülések is alig vannak, így egyenesen a pilótafülkéhez megy. Kinyitja az ajtót, aztán meghallja maga mögött Louis-t, úgyhogy pisztolyát a pilóta fejéhez tartja.

- Egy szó a mikrofonba, és halott vagy – mondja.

A pilóta csendesen bólint, majd Harry mutatja neki, hogy csukja be a fő ajtót. Aztán Louis-hoz fordul.

- Gondolom, nem tudsz repülőt vezetni.

Louis oldalra billenti fejét.

- Sok dolog van, amit nem tudsz rólam, 09-es ügynök.

Harry felocsúdik meglepődéséből, aztán ismét a pilótára figyel, akire a fegyverét szegezi.

- Kelj fel és egy szót se szólj.

Amint a pilóta engedelmeskedik és Louis leül a helyére, Harry megbilincseli őt és elveszi a fejhallgatóját, átadva azt Louis-nak.

- Hová indultál? – kérdezi a pilótától.

- Moszkvába.

Harry Louis-ra néz, mintha azt kérdezné, képes-e egészen Moszkváig repülni a géppel. A bérgyilkos bólint.

- Nagyszerű – mosolyodik el Harry, majd az ülések felé löki a pilótát a pisztolyával. – Ülj le és csatold be magad.

A srác azt teszi, amit mondtak neki, és őszintén szólva egy kicsit rémültnek néz ki, de Harryt nem érdekli.

- Most pedig… – kezdi el Harry a térdére támaszkodva a könyökével, fegyvere még mindig a megbilincselt férfira szegeződik maga előtt. – Sok mindenről kell beszélnünk. Szerencsére előttünk áll egy tizenöt órás út.