11. fejezet

Sziasztok! 😊

Elérkeztünk hát az utolsó részhez és egyben epilógushoz. Ebből minden részlet kiderül, ami eddig titok volt 😉 Szerintem mindenkinek tetszeni fog.

Remélem, nektek is annyira tetszett a történet, mint nekem, nagy élmény volt fordítani, és jó volt átcsöppenni ebbe a világba 😊 Nagyon köszönöm, hogy velem tartottatok ennél a történetnél is! 💖

És természetesen nem fogok eltűnni, hamarosan jelentkezem egy újabb fordítással! 🎉 Viszont ez egy picit várat magára, ugyanis hátra van még pár fejezet, amit meg kell csinálnom 😀 Azt még nem tudom, hogy itt, bloggeren csinálok-e neki blogot, ezen még gondolkodnom kell, de wattpadon biztosan elérhető lesz, szóval kövessetek be ott nyugodtan (LINK), és akkor biztosan nem maradtok le semmiről 😉

Szóval remélhetőleg néhány hónap múlva hozom az új sztorit, wattpadon majd a profilomnál találhatjátok meg (plusz úgyis kap értesítést, aki bekövet), itt pedig az biztos, hogy a szokásos módon egy új posztban kiteszem a linket. Hogy bloggeres is lesz-e vagy csak wattpados, azt még kitalálom addig.

A továbbiakban is olvassátok, osszátok ezt a történetet nyugodtan, írjatok is bátran, ha meg szeretnétek osztani a gondolataitokat, időnként minden fordításomat csekkolom 😀

Nos, azt hiszem, mást nem akartam mondani, kellemes olvasást kívánok! És hamarosan jön az új fordítás! 💖

11. fejezet/Epilógus

London (Anglia)

Downing Street 10

2016.05.26.

22:00

 

- Munka elvégezve – feleli Louis Harry padlón lévő testére nézve. – Megkaphatom a fizetésemet most már.

- Megfeledkeztél arról az emberről, akit akartam, hogy először megölj – mondja neki Kozlov a miniszterelnök felé intve, aki úgy néz ki, hogy mindjárt elájul.

- Amint megkapom a fizetésemet, őt is lelövöm.

- Rendben, rendben – próbálja megnyugtatni őt Kozlov, aztán előveszi a telefonját. Louis ugyanezt teszi, megnyitva a bankszámláját.

Néhány másodperccel később kétmillió font jelenik meg az egyenlegén.

- Most pedig. Tedd, amit tenned kell – utasítja őt Kozlov. – És aztán jussunk ki innen.

Louis elmosolyodik.

- Kívánságod számomra parancs, főnök – meghúzza a ravaszt, mire Kozlov a padlóra esik hátra gördült szemekkel. – Kurva – köpi a szót Louis, ledobva a fegyvert.

Megfordul, majd a miniszterelnök felé megy, hogy kivegye a szájpeckét és kiszabadítsa őt a kötelek közül, amikkel le volt kötözve az elmúlt hónapban.

- Sajnálom, hogy ezt látnia kellett, uram.

- Semmi gond.

- Menjen ki és küldjön le ide mentősöket – mondja neki Louis, a miniszterelnök pedig ezt is teszi.

Ezután Louis Harry felé megy, felemelve őt a székével, így Harry ismét ül.

- Harry – feleli, megütve az arcát. – Harold!

Harry pislog kétszer, mielőtt kinyitja a szemeit.

- Mi… nem haltam meg?

- Nem, te idióta. A széked hátulját lőttem meg, hogy eless, beüsd a fejedet és ideiglenesen elveszítsd az eszméletedet.

- De te… te neki dolgoztál. Kétszeresen vágtál át minket!

Louis megrázza a fejét, miközben kioldozza őt.

- Igazából, némileg kétszeresen vágtam át őt. Valóban felbérelt engem, hogy öljem meg a miniszterelnököt, de úgy döntöttem, hogy nem fogom.

- Szóval minden, amit mondott, igaz volt? Az egész egy színjáték volt és tényleg segítettél neki, hogy egy lépéssel előttünk…

- Igen, de az első két hét felénél meggondoltam magam.

Harry a homlokát ráncolja, miközben a csuklóit dörzsöli, Louis-ra bámulva, aki éppen előtte térdel.

- Miért?

- Mert… nem tudom. Elkezdtem… szimpatizálni veled.

- Szimpatizálni? – kérdezi Harry a szemeit forgatva. – Ez még mindig nem mentség arra, hogy…

- Az előbb vallottam be, hogy kedvellek, és hogy nem volt színjáték az egész, te pedig úgy döntesz, hogy cseszegetsz a nyelvtanom miatt?

Harry felsóhajt, de aztán elmosolyodik és magához húzza Louis-t egy csókra.

- Tudtam, hogy nem tennéd meg – feleli Louis ajkainak.

- Amennyire szép ez, a farkam elzsibbad itt – szólal meg Zayn, mire Harry odanéz Louis válla felett.

- Ó, baszki. Azt hittem, halott vagy.

Zayn bosszúsan pillant rá.

- Nos, nem vagyok. Abbahagynátok az undorítóságot és kioldoznátok?

Louis feláll, és odasétál hozzá, hogy segítsen.

- Bocs, hogy megütöttem a fejedet, de Kozlov figyelt és nem leplezhettem le az álcámat.

- Valaki beavat majd? – kérdezi Zayn a fejét dörzsölve. – Az előbb ébredtem fel arra, hogy csókolóztok és egy halott test van mellettem.

- 05-ös ügynök? 09-es ügynök? – hallatszik Liam hangja fentről. – Minden rendben? Nálunk van a miniszterelnök.

- Igen, idelent vagyunk! – feleli Zayn.

Liam gyorsan lerohan a lépcsőn egy csapat mentőssel és két fegyveres sráccal.

- Ó, hála Istennek. Mr. Cameron azt mondta, hogy az egyikőtök meghalt.

Hirtelen megragadja Zayn arcát és egy csókot nyom az ajkaira, mielőtt ijedten húzódik hátra.

- Uh… bocsi.

Aztán Louis és Harry felé fordul.

- Valakinek sok mindent kell megmagyaráznia, és azt rögzíteni kell.

***

London (Anglia)

MI6 központ

2016.05.27.

00:30

- Szóval felbérelt Kozlov, hogy öld meg a miniszterelnököt, de meggondoltad magad? És őt ölted meg? – ellenőrzi Liam, hogy jól hallotta-e. Louis bólint, hátra dőlve a székében.

- És az egész lőporszállítmány és nukleáris kódok biztonságban vannak ott, ahová valók.

Liam egyik kezével beletúr a hajába.

- Jézus Krisztus. Mekkora kibaszott káosz. De – feláll, és Harryre néz, aztán Zaynre. - Nagyon büszke vagyok rátok. Nagyon jó munkát végeztetek, és nyugodtak voltatok az extrém stresszes pillanatokban is.

- Köszönjük, uram – bólint Harry, majd megrázza Liam kezét. Zayn ugyanezt teszi, aztán Liam megfordul, hogy elővegyen valamit az asztalából.

- Köszönetként szeretnénk, hogy kivegyetek egy hónapot. Azaz, ha valami történik…

Harry elmosolyodik.

- Tudjuk, uram. Telefonközelben leszünk.

- Hová mentek mindhárman? – kérdezi Liam, átadva mindegyiküknek egy medált. – Ezt a kiemelkedő munkátokért. Még neked is, Louis.

- A Bahamákra megyünk – válaszolja meg Harry Liam kérdését. – Aztán Las Vegasba. A Karib-szigetekre…

- Ez nagyszerűen hangzik – halkul el Liam, mire Harry a szemeit forgatja, és meglöki Zayn könyökét.

- Te is szeretnél jönni? – kérdezi meg Zayn. – Egy hét múlva indulunk. És Niall is jön.

Liam elmosolyodik.

- Persze, hogy szeretnék menni.

***

Bahama-szigetek

Atlantis Royal Towers Hotel

2016.06.10.

15:00

- Kozlov kifizetett egyáltalán? – teszi fel a kérdést Harry Louis-nak hirtelen.

Az egyik medencénél ülnek, koktélokat iszogatnak, és a legveszélyesebb küldetéseikről beszélgetnek, egyiket a másikhoz hasonlítva.

- Igen. Kétmillió fontot, mielőtt lelőttem. De előbb megköszöntem neki, úgyhogy udvarias voltam.

Harry felnevet.

- Ez olyan durva volt, babe.

Louis elmosolyodik a becenéven, amitől Harry bizsergést érez belül. Ilyenek, mióta Louis egy nagyon furcsa, majdnem gimis módon elmondta neki, hogy kedveli őt. Louis már elmondott neki mindent arról, hogyan találta őt meg Kozlov egy hónappal a robbantás és az emberrablás előtt, hogy kétmillió fontot ajánlott fel neki mindenért, és hogy hogyan kezdte el nagyon megkedvelni Harryt, majd meggondolta magát.

- De hogy csináltad azt a mutatványt a robbanással? Láttalak meghalni – feleli Harry megrázva a fejét.

- Tudtam, hol volt a bomba, és ha beosonok abba a helyiségbe a széffel, egyenesen a széfbe, akkor rendben vagyok. Éppen időben sikerült bejutnom.

- Őrült vagy – mondja Harry a fejét rázva. – Mi van azzal, amikor eltévesztetted Kozlov szívét és életben hagytad őt? Az szándékos volt?

Louis bólint.

- Persze, hogy az volt, nem akartam megölni őt, mielőtt megkaptam volna a pénzemet. Az volt az a pillanat, amikor eldöntöttem, hogy igazából őt akarom megölni.

- És szépen sikerült – mosolyog Harry, egy pillantást vetve a baljára. Zayn és Liam néhány napozóággyal odébb ülnek tőlük, nevetnek valamin, miközben az italaikat kortyolják. – Nem tudom elhinni, hogy Liamnek is tényleg tetszik Zayn. Sosem gondoltam volna erre, őszintén szólva.

Louis vállat von.

- Addig kell élvezniük, amíg tart, mert az MI6 előírása, hogy nem lehet munkatárssal randizni.

- Akkor fontolóra veszed az állásajánlatot, amit Liam tett neked?

Amint mindennek vége volt, Liam felajánlott egy állást Louis-nak 20-as ügynökként, de Louis azt mondta, hogy még megfontolja.

- Miből gondolod ezt?

- Nos, egyrészt, elolvastad az egész könyvet a szabályokról és miegymásról, amit Liam átadott neked. Én át sem olvastam, mielőtt aláírtam.

- Szeretem tudni, hogy mibe egyezek bele – feleli Louis. – És nem vagyok biztos benne, hogy tényleg csatlakozni akarok az MI6-hez.

Harry a homlokát ráncolja.

- Az egész randizós dolog miatt? Tudod, megbeszélhetjük az Emberi Erőforrás…

- Nem, nem azért. Csak… nem szeretem, ha le vagyok kötve egy munkához. Szeretek akkor dolgozni, amikor akarok, ahogy akarok…

- Megölni embereket – mondja Harry.

- Megölni rossz embereket – javítja ki Louis. – Aki megérdemli, hogy megöljék. Megtenném ingyen, de a fizetés bónusz.

Harry elmosolyodik.

- Igen. Valószínűleg igazad van. Ó, valaha is… tudod, elkaptad azokat az embereket, akik a házatok betöréséért voltak felelősek? Erről még sosem meséltél.

- Igen, elkaptam. Bár nem volt nehéz, megöltem őket, amikor tizenhét voltam. Amint felébredtem a kómából és senki sem volt a közelemben, sikerült kiosonnom a tűz esetén használandó vészkijáraton, és elmentem az egyik jó barátomhoz, akiről tudtam, hogy vannak kapcsolatai a maffiával. Mindent elmondott, amire szükségem volt, és nagyjából így kezdődött, hogy bérgyilkos legyek.

Harry megdöbbenve néz rá.

- Tizenhat éves voltál.

- És? A családomat minden ok nélkül meggyilkolták, így néhány kapcsolatnak köszönhetően felkutattam ezeket az idiótákat. Három huszonéves volt, akik csak üres házakat raboltak ki, de véletlenül olyan házba botlottak bele, ahol éppen otthon voltak.

Harry minden egyes szavára figyel.

- És hogy ölted meg őket?

- Ugyanúgy, ahogy megölték a családomat. Egy székhez kötöztem őket, órákig kínoztam őket, mielőtt a szívük közelében rájuk lőttem és hagytam, hogy pár óráig kivérezzenek, amíg meg nem haltak.

- És mit csináltál a testekkel?

Louis megrázza a fejét.

- Mondtam, hogy volt egy barátom a maffiában. Gondoskodtak róla, és azok hárman eltűntek.

- De tovább öltél pénzért?

- Mire ki akartam szállni, addigra túl mélyen voltam. Bűntudatom volt és nagyon rosszul éreztem magam, amiért pénzért ölök embereket, de egy barátom, akit munka közben szereztem, azt mondta, hogy ezek az emberek megérdemlik, hogy meghaljanak, mert rossz dolgokat tettek és ők is megöltek más embereket. A rendőrség nem tudta elkapni őket, mert kapcsolataik és nagyon jó ügyvédjük volt, folytatták a gyilkolást és a rossz dolgokat, amíg valaki meg nem ölte őket. Nagyjából csak erre volt szükségem. És mire ki tudtam volna szállni ebből a „profi bérgyilkos” életből, nem akartam – feleli Louis, majd megáll, hogy Harry arckifejezésére nézzen, megpróbálva kitalálni, hogy mire gondol.

- De hogyan tanultál meg olyan sok mindent? Annyi sok nyelvet, úgy értem, és készségeket…

Louis hátra dől a napozóágyban.

- Ez a srác, a barátom, akit munka közben szereztem, ő segített mindenben. Bonyolult – mosolyodik el, amikor látja, mennyire magával ragadott Harry. – Boldog vagy a történettel most már?

Harry bólint.

- Nagyon boldog. Örülök, hogy… nem tudom. Hogy itt vagy most.

- Természetesen én is – mosolyog Louis, aztán odahajol, hogy egy csókot nyomjon Harry ajkaira.

- És mennyi pénzt kerestél hét évnyi gyilkolással?

Louis magában számolva néz fel.

- Körülbelül… fél milliárd fontot. Négyszáz és egy kicsi.

Harry szemei kidüllednek. Azt hitte, az ő 1,2 millió fontos éves fizetése sok, de úgy tűnik, néhány embernek jobban megy a sora.

- És mihez kezdesz a pénzzel?

- Autókat, házakat veszek… Még mindig megvan több, mint a kilencven százaléka különböző bankszámlákon, és fogalmam sincs, mihez kezdjek vele. Szóval jó, hogy most sok szabadidőnk van, bárhová elvihetlek a világon.

Harry a szemeit forgatja.

- Van pénzem, köszi. Várj. Ha olyan sok pénzed van, hány embert öltél meg eddig?

- Kétszázhatvanötöt.

- Azt a kurva – marad tátva a szája Harrynek. – Ez furcsa módon pontos.

- Azt talán nem tudom, mennyi pénzem van, de sosem felejtem el az embereket, akiket megöltem.

- És nem akarod abbahagyni? Úgy értem, a gyilkolást. Van pénzed arra, hogy boldogan élj.

Louis elgondolkozik.

- De. Kozlov amúgy is az utolsó megölt emberem lett volna. Tényleg gondolkozom azon, hogy másik munkám legyen.

- Ó, komolyan? – kérdezi Harry, és azonnal felvirul az arca. Louis mosolyogva bólint.

- Igen. Az MI6-nél. De nem ügynökként… ilyen… bizalmas informátorként.

- Ilyenünk nincs – ráncolja a homlokát Harry. – Csak a rendőrségnél van.

- Akkor gondolj rám úgy, mint egy MI6 tanácsadó. Tudod, valaki, aki segít a küldetéseknél meg ilyeneknél.

- Azt hiszem, ezt meg lehet beszélni Liammel – mondja neki Harry. Louis bólint.

- Tudom, már beszéltem vele.

- Igen?

- Mhm – mosolyog Louis. – És mindezt ingyen csinálom. Amúgy is unatkozom a londoni házamban, és mivel már nem fogok dolgozni, kell csinálnom valamit, amivel elütöm az időt.

Harry elvigyorodik, miközben egyenesen felül, majd megfogja Louis tarkóját, közelebb húzva magához.

- Mi lenne, ha most engem csinálnál, hogy elüsd az időt? – javasolja Harry ártatlanul.

Louis elvigyorodik, megnyalva az ajkait.

- Azt hittem, sosem kérdezed meg.

VÉGE